Az itt következő írás az „Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása” (Lipcse 1878.) című munkám három fejezetéből keletkezett. Paul Lafargue barátom részére állítottam őket össze franciára fordítás céljából és megtoldottam néhány további fejtegetéssel. Az — általam átnézett — francia fordítás először a „Revue socialiste”-ban jelent meg, azután pedig önállóan ezzel a címmel: „Socialisme utopique et socialisme scientifique” (Párizs 1880.) A francia fordítás nyomán készült lengyel átültetés éppen most jelent meg Genfben a következő címmel: „Socyjalizm utopijny a naukowy” (Imprimerie de l’Aurore, Genf 1882.)
A Lafargue-féle fordítás meglepő sikere a francia nyelvű országokban, jelesül magában Franciaországban, szükségképpen azelé a kérdés elé állított, nem volna-e ugyancsak hasznos egy német különkiadás e három fejezetből. Ekkor közölte velem a zürichi „Sozialdemokrat” szerkesztősége, hogy a német szociáldemokrata pártban általános az igény új propagandabrosúrákra, és megkérdezett, nem szánnám-e erre a célra ezt a három fejezetet. Természetesen beleegyeztem és munkámat rendelkezésére bocsátottam.
Ez azonban eredetileg korántsem a közvetlen popularizált propaganda számára íródott. Hogyan lehetne alkalmas erre egy elsősorban tisztán tudományos munka? Milyen formai és tartalmi változtatásokra volt szükség?
A formát illetőleg csak a sok idegen szó kelthetett aggodalmat. De már Lassalle sem igen takarékoskodott beszédeiben és propaganda-írásaiban idegen szavakkal, s tudtommal emiatt nem panaszkodtak. Az idő óta pedig munkásaink sokkal többet és sokkal rendszeresebben olvastak újságot s ennélfogva ugyanennyivel jobban megismerkedtek idegen szavakkal. Arra szorítkoztam, hogy kiküszöböljem az összes szükségtelen idegen szót. A mellőzhetetleneket nem láttam el úgynevezett magyarázó fordításokkal. A mellőzhetetlen idegen szavak — többnyire általánosan elfogadott tudományos szakkifejezések — éppenséggel nem volnának mellőzhetetlenek, ha lefordíthatók volnának. A fordítás tehát meghamisítaná az értelmet; ahelyett, hogy magyarázna, megzavarna. A szóbeli felvilágosítás itt sokkal többet segít. Ami a tartalmat illeti, azt hiszem, állíthatom, hogy a német munkásoknak nem sok nehézséget fog okozni. Nehéznek csak a harmadik fejezet nehéz, de a munkásoknak, akiknek általános életfeltételeit összefoglalja, sokkal kevésbé, mint a „művelt” tőkéseknek. Amikor itt számos magyarázó betoldást tettem, valójában nem annyira a munkásokra gondoltam, mint inkább „művelt” olvasókra; olyan emberekre, mint például von Eynern képviselő úr, Heinrich von Sybel titkos tanácsos úr és egyéb Treitschkék, akiket ellenállhatatlan vágy sarkall arra, hogy a szocializmust illető szörnyűséges nem-ismeretüket és, ami ebből megérthető, annak kolosszális félremagyarázását minduntalan fekete-fehéren közzétegyék. Amikor Don Quijote szélmalmok ellen tör lándzsát, ez hivatala és szerepe szerint való; Sancho Panzának azonban ilyesmit sehogy sem engedhetünk meg. Az ilyen olvasók azon is csodálkoznak majd, hogy a szocializmusnak egy vázlatos fejlődési történetében a Kant—Laplace-féle kozmogóniára, a modern természettudományra és Darwinra, a klasszikus német filozófiára és Hegelre bukkannak. De hát a tudományos szocializmus végtére lényegileg német termék, és csak annál a nemzetnél keletkezhetett, amelynek klasszikus filozófiája a tudatos dialektika hagyományát elevenen megőrizte: Németországban.1 A materialista történetszemlélet és ennek sajátlagos alkalmazása a proletariátus és burzsoázia közti modern osztályharcra csakis a dialektika révén volt lehetséges. És amikor a német burzsoázia iskolamesterei a nagy német filozófusoknak s az általuk hordozott dialektikának az emlékét is belefullasztották egy sivár eklekticizmus posványába, olyannyira, hogy kénytelenek vagyunk a modern természettudományt tanúként felhívni a dialektikának a valóságban való igazolására — mi, német szocialisták, büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak Saint-Simontól, Fouriertól és Owentól származunk, de Kanttól, Fichtétől és Hegeltől is.
1 „Németországban” — ez íráshiba. Azt kell mondani: „németeknél”. Mert amilyen elengedhetetlen volt a tudományos szocializmus születése során egyfelől a német dialektika, éppoly elengedhetetlenek voltak ennek során Anglia és Franciaország fejlett gazdasági és politikai viszonyai. Németországnak a negyvenes évek elején a mainál még sokkal hátramaradottabb gazdasági és politikai fejlődési foka legfeljebb szocialista karikatúrákat tudott létrehozni (v. ö. „Kommunista Kiáltvány” „A német vagy az »igazi« szocializmus” című szakaszával). Csak amikor az Angliában és Franciaországban létrehozott gazdasági és politikai állapotokat alávetették a német dialektikus kritikának, csak ekkor lehetett valóságos eredményt nyerni. Erről az oldalról tehát a tudományos szocializmus nem kizárólagosan német, hanem éppannyira nemzetközi termék is. [a szerző megj.]