Az itt lenyomtatott kéziratot — a Brackéhoz1 intézett kísérőlevelet, valamint a programtervezet kritikáját — Marx 1875-ben, röviddel a gothai egyesülési kongresszus előtt küldte el Brackénak, azzal a kéréssel, hogy mutassa meg Geibnek2, Auernak3, Bebelnek4, Liebknechtnek5 és később küldje vissza neki.6 Minthogy a hallei kongresszus7 a gothai program fölötti vitát a pártban napirendre tűzte, úgy vélem, sikkasztást követnék el, ha ezt a fontos dokumentumot, a jelen vitára vonatkozó okmányok közül talán a legfontosabbat, még most sem bocsátanám a nyilvánosság elé.
A kéziratnak van azonban még egy másik és messzebbmenő jelentősége. Azzal az iránnyal szemben, amelyet Lassalle8 követett agitációjának megindítása óta, Marx itt első ízben fejti ki világosan és határozottan álláspontját, mégpedig Lassallenak mind gazdasági elveire, mind taktikájára vonatkozóan.
A kíméletlen élesség, amellyel itt Marx a programtervezetet ízekre szedi, a könyörtelenség, amellyel következtetéseit kimondja és a tervezet gyengéit felfedi — mindez ma, tizenöt év múltán, senkit sem sérthet már. Specifikus lassalleánusok már csak külföldön akadnak mint egyedülálló romok, a gothai programot pedig mint teljességgel ki nem elégítőt Halléban még megalkotói is elvetették.
Ennek ellenére ott, ahol a lényeget ez nem érintette, néhány személyi vonatkozású éles kifejezést és véleményt elhagytam és pontokkal helyettesítettem. Marx maga is így járna el, ha ezt a kéziratot ma közzétenné. A helyenként éles hangot két körülmény hívta ki: először is, Marx és én a német mozgalommal szorosabban összenőttünk, mint bármely más mozgalommal; az a határozottan visszafelé tett lépés tehát, amely ebben a programtervezetben megnyilvánult, szükségképpen különösen heves felindulást keltett bennünk. Másodszor pedig, mi akkoriban, alig két évvel az Internacionálé hágai kongresszusa után, a leghevesebb harcban állottunk Bakunyinnal9 és anarchistáival, akik bennünket tettek felelőssé mindazért, ami a németországi munkásmozgalomban történt; várható volt tehát, hogy ennek a programnak titkos apaságát is a mi nyakunkba varrják. Ezek a meggondolások most elesnek és velük együtt elesik a szóban forgó kitételek szükségessége is.
Úgyszintén csak pontok jeleznek egyes mondatokat a sajtótörvény miatt. Ahol enyhébb kifejezést voltam kénytelen választani, azt szögletes zárójelbe tettem. Ettől eltekintve a lenyomat szó szerint megegyezik a kézirattal.
London, 1891. január 6.
1 Bracke, Wilhelm (1842—1880) — német szociáldemokrata, braunschweigi könyvkiadó; 1877—79 között Reichstag-képviselő.
2
Geib, August (1842—1879) — hamburgi könyvkereskedő, szociáldemokrata; a Szociáldemokrata Munkáspárt egyik alapítója, 1872—78 a párt
pénztárosa; 1874—76 Reichstag-képviselő.
3
Auer, Ignaz (1846—1907) — német szíjgyártó, a szociáldemokrata párt
egyik vezetője, reformista; hosszú ideig a Reichstag tagja.
4
Bebel, August (1840—1913) — német esztergályos, a német szociáldemokrácia egyik alapítója és jelentős vezetője; 1867-től Reichstag-képviselő.
5
Liebknecht, Wilhelm (1826—1900) — német szocialista, az Internacionálé
tagja, a német szociáldemokrata munkáspárt egyik alapítója, a „Vorwärts” [sokáig a szociáldemokraták központi lapja] szerkesztője; Marx és Engels híve.
1
„A gothai program kritikája” (amelynek Marx azt a címet adta: „Széljegyzetek a német munkáspárt programjához”) nyomtatásban először
1891. január végén jelent meg, a Németországi Szociáldemokrata Párt
hetilapjában, a „Die Neue Zeit”-ban. Marx kéziratának másolatát Engels küldte el közlésre K. Kautskynak, a lap
szerkesztőjének; ugyanakkor elküldte neki Marx W. Brackéhoz írt
kísérőlevelét és a maga ezekhez írt előszavát is. A három írás együtt jelent meg.
Az 1891-ben Engels által kihagyott vagy pontokkal helyettesített
részeket csúcsos zárójelben — ⟨ ⟩ — közöljük. Közlésünk alapja
Marx eredeti kézirata, amelyet Charles Longuet, Marx dédunokája,
1960-ban a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézetnek ajándékozott.
7 A hallei kongresszus (az első német pártkongresszus a[z anti-]szocialista-törvény (1878) eltörlése után) 1890. okt. 12-től 18-ig tanácskozott; legfőbb eredménye az új szervezeti szabályzat elfogadása volt.
(Ez a szabályzat 1900-ig maradt érvényben.) A kongresszuson Liebknecht referátumot tartott a [gothai] pártprogram módosításáról; javaslatára a pártvezetőség
megbízást kapott arra, hogy dolgozza ki az új program tervezetét
a következő kongresszus számára, s az előtt három hónappal bocsássa
vitára.
8 Lassalle, Ferdinand (1825—1864) — német író és politikus, az Általános
Német Munkásegylet megalapítója; támogatta Németország „felülről”
való egyesítését; [a porosz szocializmus egyik képviselője, aki támogatta a szövetséget különböző jobboldali antikapitalista, monarchista stb. csoportokkal]; a német szociáldemokráciában az opportunista irányzat első képviselője.
9Bakunyin, Mihail Alekszandrovics (1814—1876) — orosz forradalmár,
anarchista, harcolt Marx politikai irányvonala ellen; 1872-ben kizárták
az I. Internacionáléból.