„Hogy a szociális kérdés megoldásának az útját egyengesse, a német munkáspárt követeli termelőszövetkezetek létesítését államsegéllyel, a dolgozó nép demokratikus ellenőrzése alatt. A termelőszövetkezeteket az iparban és a mezőgazdaságban olyan mértékben kell életre hívni, hogy azokból az összmunka szocialista szervezete jöjjön létre.”
A Lassalle-féle „vasbértörvény” után, íme, a próféta csodaszere! Méltóan „egyengetik az utat”! A fennálló osztályharcot újságírói frázis váltja fel: „a szociális kérdés”, amelynek számára a „megoldás” „útját egyengetik”. Nem a társadalom forradalmi átalakulási folyamatából „jön létre” az „összmunka szocialista szervezete”, hanem az „államsegélyből”, amelyben az állam azokat a termelőszövetkezeteket részesíti, amelyeket ő, s nem a munkás „hív életre”. Ez méltó Lassalle képzelgéséhez,hogy államkölcsönökkel éppúgy lehet új társadalmat építeni, mint új vasutat!
Némi ⟨maradék⟩ szeméremből az „államsegélyt” — a „dolgozó nép” demokratikus ellenőrzése alá helyezik.
Először is, Németországban a „dolgozó nép” többsége parasztokból áll, nem pedig proletárokból.
Másodszor, „demokratikus” — ez magyarán azt jelenti, hogy „népuralmi“. De mit jelent a „dolgozó nép népuralmi ellenőrzése”? Különösen egy olyan munkásnépnél, amely az állammal szemben támasztott e követeléseivel megvallja teljes tudatát arról, hogy sem nem uralkodik, sem nem érett az uralomra!
Fölösleges itt belebocsátkoznom egy olyan recept bírálatába, amelyet Lajos Fülöp idejében Buchez javasolt a francia szocialisták ellenében, és amelyet az „Atelier” reakciós munkásai fogadtak el. A fő hiba nem is abban van, hogy ezt a különleges csodakúrát felvették a programba, hanem abban, hogy egyáltalán az osztálymozgalom álláspontjáról a szektamozgalom álláspontjára térnek vissza.
Hogy a munkások a szövetkezeti termelés feltételeit társadalmi méretben, mindenekelőtt pedig saját országukban nemzeti méretben meg akarják teremteni, ez a törekvés csak azt jelenti, hogy a termelés mai feltételeinek gyökeres megváltoztatásáért küzdenek, s ennek semmi köze sincs termelőszövetkezeteknek államsegéllyel való alapításához. Ami pedig a ma meglevő szövetkezeteket illeti, ezeknek csak akkor van értékük, ha független, sem a kormánytól, sem a burzsoáziától nem támogatott munkásalkotások.