Kedves Bracke!
Az egyesülési programhoz fűzött alábbi kritikai széljegyzeteket elolvasás után legyen szíves megtekintésre átadni Geibnek és Auernak, Bebelnek és Liebknechtnek. Rendkívül el vagyok foglalva, s jóval többet kell dolgoznom, mint amennyit az orvos megengedett. Ezért semmiképpen sem volt számomra „élvezet” ilyen hosszú firkát megírni. De mégis szükséges volt, nehogy az elvtársak, akiknek számára ez a közlemény íródott, a jövőben megteendő lépéseimet félreértsék.
⟨Az egyesülési kongresszus után ugyanis Engels és én olyan értelmű rövid nyilatkozatot fogunk közzétenni, hogy a nevezett elvi programtól mi teljesen távol állunk és ahhoz semmi közünk.⟩
Ez elengedhetetlen, mert külföldön a párt ellenségei gondosan táplálják azt a teljesen téves nézetet, hogy az úgynevezett eisenachi párt mozgalmát titokban mi irányítjuk innen. Egy nemrég megjelent orosz nyelvű munkában Bakunyin például ⟨nemcsak⟩ a párt minden programjáért stb. tesz engem felelőssé, ⟨hanem minden lépésért is, melyet Liebknecht a Néppárttal való együttműködésének napjától kezdve tett⟩.
De ettől függetlenül is, kötelességem, hogy diplomatikus hallgatással se ismerjek el egy meggyőződésem szerint teljesen elvetendő és a pártot demoralizáló programot.
A valóságos mozgalom egyetlen lépése fontosabb tucatnyi programnál. Ha tehát nem haladhatták túl az eisenachi programot — és ezt a mostani körülmények nem engedték meg —, akkor egyszerűen csak a közös ellenség elleni akcióra kellett volna egyezséget kötni. De ha elvi programot készítenek ⟨ahelyett, hogy elhalasztották volna arra az időre, amikor huzamosabb közös tevékenység ilyesfélét már előkészített⟩, ezzel olyan határoszlopot állítanak fel, amelyen az egész világ a pártmozgalom állását méri.
A lassalleánusok vezérei azért jöttek, mert a viszonyok kény- szerítették őket erre. Ha eleve kijelentették volna nekik, hogy elvi alkudozásról nem lehet szó, akkor be kellett volna érniük egy akcióprogrammal vagy közös akcióra szóló szervezeti tervvel. Ehelyett az eisenachiak megengedik nekik, hogy kötött mandátumokkal felfegyverkezve állítsanak be, s a maguk részéről elismerik e mandátumok kötelező érvényét, tehát kényre-kedvre megadják magukat a segítségre szorulóknak. S mindennek a tetejében a lassalleánusok megint kongresszust tartanak a kompromisszum-kongresszus előtt, saját pártjuk viszont kongresszusát csak post festum tartja meg. ⟨Nyilvánvalóan minden kritikát el akartak sikkasztani, hogy saját pártjukat ne engedjék gondolkodóba esni.⟩ Tudvalevő, hogy az egyesülés puszta ténye is megelégedéssel tölti el a munkásokat, de tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ezért a pillanatnyisikerért nem fizettek túl drága árat.
A program a többit illetően sem kielégítő, még ha el is tekintünk a benne lévő kanonizált lassalleánus hitcikkelyektől.
Hamarosan elküldöm Önnek A tőke francia kiadását is. A kinyomtatását a francia kormány cenzúrája jelentős ideig hátráltatta. Ezen a héten, vagy a következőn már biztosan kész lesz. Megkapta az előző hat részét is? Kérem, tudatná még velem Bernard Becker címét, akinek szintén el kell küldenem az utolsó részeket?
A Volksstaat könyvkiadójánál érdekesen mehetnek a dolgok. Mindeddig, például, meg sem kaptam a kölni kommunista perről szóló példányt.
Szívélyes üdvözlettel,
Karl Marx